Névjegykártyán, kirakaton, rádióreklámban: a weboldalak címe elején ma is ott áll, és sokan gépiesen be is írják. De honnan jön ez a négy karakter, mire jó, és mibe kerül, hogy ott van?
Honnan jött?
Az internet korai éveiben egy egyetemen vagy egy nagyobb cégnél az internetes szolgáltatások jellemzően külön gépen futottak, és a gépet arról nevezték el, amit csinált. A fájlszerver lett az ftp., a hírcsoportoké a news., a levelezőszerveré a mail. Amikor megjelent a web, a webszerver is kapott egy ilyen nevet: www., a World Wide Web kezdőbetűiből.
A „www.” tehát eredetileg nem a weboldal része volt, hanem egy aldomain: annak a gépnek a neve, amelyiken a weboldal futott. Aki weboldalt akart nézni, a www-s gépet szólította meg, aki fájlt akart letölteni, az ftp-set.
Érdekesség: a világ első weboldala, amelyet Tim Berners-Lee készített a CERN-ben, sem www-vel kezdődött. A címe ez volt: info.cern.ch, és ma is megnézhető.
Ma már nincs rá szükség
Azóta egy domain mögött bármi lehet: egy gép, száz gép vagy egy felhőszolgáltatás. Hogy melyik szolgáltatás hova menjen, azt a DNS intézi, a névnek nem kell elárulnia. Az e-mail-címekben sincs benne a „mail.”, a levél mégis odatalál.
A böngészők is így látják: a Chrome 2019 óta alapból el is rejti a címsorban a www-t.
Mégis: a névjegykártyákon, a kirakatokon, az autók oldalán és a rádióreklámokban ma is ott van, és sokan a böngészőbe is gépiesen beírják. Ez már nem technika, hanem szokás. Felejtsük el végre!
Mibe kerül ez a szokás?
A látogató ebből semmit nem lát. A háttérben viszont minden egyes weboldalnál le kell kezelni, csak azért, hogy azoknak is működjön, akik még nem tudtak lejönni róla:
- DNS: a domain mellett a www-nek is kell egy saját bejegyzés, különben a www-s cím egyszerűen nem nyílik meg.
- Tanúsítvány: a HTTPS-tanúsítványnak mindkét névre szólnia kell. Ha csak az egyikre szól, a másikon a böngésző ijesztő biztonsági figyelmeztetést mutat.
- Átirányítás: egy oldal egy címen éljen, a másikról tartós átirányítás vigyen át. A http és a https miatt ez rögtön négy bejárat (
http://, http://www., https://www., https://), és mindnek ugyanoda kell vezetnie.
- Kereső: ha mindkét címen ugyanaz jön be, a kereső két külön oldalnak láthatja, és nem tudja, melyiket mutassa.
- Karbantartás: a webszerver beállításában, a tanúsítványok megújításában, a mérőkódokban és minden költözésnél két névvel kell számolni. Ha valahol egyszer kimarad, valakinek nem jön be az oldal.
Egyenként nem nagy tételek, de minden domainnél újra és újra előjönnek. (Nagy, sok szolgáltatást futtató rendszereknél van, aki technikai okból tudatosan a www-s címet választja. Egy vállalkozás weboldalánál ez ritkán szempont.)
Fejlesztőként, üzemeltetőként ez a mi dolgunk, és meg is csináljuk: itt, az eltebe.hu-n is átvisz a www-s cím a www nélkülire.
Akkor mit tegyél?
A www-s cím maradjon működőképes, átirányítással, mert még sokáig lesznek, akik beírják. A névjegykártyára, a kirakatra, a reklámba és az e-mail-aláírásba viszont már ne kerüljön ki. Rövidebb, könnyebb megjegyezni és kimondani is.
Elég annyi: eltebe.hu. Felejtsük el végre a www-t! :)
Legyen szépséges napotok,
Üdv
Tebe