A mesterséges intelligencia ma már a hibakeresők és a támadók kezében is ott van, és egyre gyorsabban találja meg a szoftverek réseit. De mi lesz ennek a vége? Csak még több feltört rendszer, vagy valami, ami a mi mindennapjainkat is átírja?
A kérdés
Októberben két olyan hibáról is írtam, amellyel egyetlen kéréssel át lehetett venni egy szervert: az egyik a PHP-ban, a másik a Node.js-ben volt. Mindkettő megtalálásában ott volt egy mesterséges intelligenciával működő hibakereső. És ez csak a jéghegy csúcsa.
A védekezők oldalán a Google Big Sleep nevű AI-ügynöke 2025 nyarán olyan hibát talált az SQLite adatbázis-kezelőben, amelyről addig csak a támadók tudtak, és még azelőtt kijavították, hogy kihasználták volna. A támadók oldalán az Anthropic 2025 novemberében egy olyan kémkampányról számolt be, amelyben a munka 80-90 százalékát már az AI végezte: nagyjából harminc célpontot próbált meg feltörni, és az embernek csak néhány döntésnél kellett beleszólnia.
Ugyanaz az eszköz tehát, ami a védekezőnek segít, a támadónak is segít. És mindkét oldalon gyorsabban, mint valaha.
A kérdés így már nem az, hogy megjelenik-e az AI a biztonságtechnikában, mert ott van. Hanem az, hogy mit hoz ez magával? Mi lesz a következménye, és ez hogyan hat vissza a mi mindennapjainkra?
Lehetséges válaszok
Több feltört rendszer, és egy nagy kérdőjel
Ami szinte biztos: több feltört rendszer lesz, és több kár. Ha a hibák megtalálása olcsóbb és gyorsabb lesz, akkor több hibát is találnak meg, és nem mindet a jó oldalon.
És itt jön a csavar. Ha egy rendszer feltöréséhez egyre kevesebb emberi munka kell, akkor egyre kevesebb pénzbe is kerül. Eddig a támadónak is meg kellett gondolnia, mire szánja az idejét: a nagy halakra igen, a kis, elhanyagolt oldalakra kevésbé, mert azokkal nem érte meg bajlódni. Most a figyelme pont ezek felé fordulhat: a régi, elfelejtett weboldalak felé, amelyek tíz évvel korábbi verziókon futnak, és a tulajdonosuk csak annyit mond róluk: „eddig ment, majd később is biztos menni fog, mi baj lehet?”
Ezekkel a sajtreszelő-biztonságú oldalakkal már anyagilag is megéri majd foglalkozni. Na jó, nem a hackernek, hanem helyette az AI-nak.
A mérték viszont óriási kérdőjel. Egy feltört webshop egy vállalkozó heteit viszi el, egy feltört kórház, bank vagy áramszolgáltató ezrek mindennapjait. A kettő között pedig ott van minden, amire ma már az életünk épül: a számlázó, az időpontfoglaló, a családi fotók a felhőben.
A régi, elhanyagolt oldalak vége
Ha ezeket az oldalakat tömegesen elkezdik kihasználni, az nem csak a tulajdonosukat érinti. A feltört oldalról kéretlen levelek és kártevők indulnak, a látogatók adatai kikerülnek, a tárhelyszolgáltató takaríthat, és a mellette futó oldalak is megérzik.
A szolgáltatók így előbb-utóbb letehetnek arról a bevett rossz szokásukról, hogy ezeréves, régóta nem támogatott PHP-verziókat tartanak életben, csak azért, mert a weblap tulajdonosa nem hajlandó pénzt és időt szánni egy olyan oldalra, amely ma már fillérekből, nagyságrendekkel jobban működne. Egy ponton a szolgáltató már nem tudja lenyelni, hogy a filléres díjú tárhelyet a magas kockázat miatt a saját költségén kell bebiztosítania, és ÁSZF-szinten parancsol megálljt.
A tulajdonos ekkor rá lesz kényszerítve, hogy a webfejlesztéssel foglalkozó vállalkozások egyikét bízza meg. Ha pedig ezek is AI-jal megtámogatva dolgoznak (egyszerű weboldalaknál ez hatványozottan igaz), akkor végre lecserélődhetnek a hulladék minőségű, összetákolt, biztonságtechnikai rémálomnak számító oldalak.
Persze addig még hosszú és rögös az út. A magyar piac pedig jellemzően nagyjából tíz évvel le van maradva a trendektől.
Ha a válasz egy zártabb internet
Engem igazából nem is maga a kár aggaszt, hanem az, hogy mi lesz rá a válasz. Ha a károk elég nagyok lesznek, a kézenfekvő válasz a szigorítás: kötelező azonosítás, engedélyhez kötött szolgáltatások, zárt hálózatok, ahová csak az jöhet be, akit előre beengedtek.
Ha elvágják az internet szabad, publikus használatának lehetőségét, azt mindenki megérzi, nem csak a hackerek. A kisvállalkozás, amelyik egy webshopból él. A szabadúszó, akit a megrendelői az interneten találnak meg. Sok cég lehúzhatja a rolót, és sok ember elveszítheti a megélhetését. A biztonság ára ilyenkor a szabadság lenne, és az nagyon drága csere.
Vége a „frissítek vagy nem” korszaknak
A másik lehetséges következmény a frissítéseket érinti, és ezt részben pozitívnak tartom.
A frissítés eddig nagyjából úgy működött, hogy volt valaki a cégnél, aki foglalkozott a témával, és frissített. Vagy akárki, aki nagyjából megértette a kockázatokat, és még a fáradtságot is vette, hogy rányomjon a telefonján a frissítés gombra. Vagy épp fordítva: a nagy cégek erőszakoskodtak, és akkor frissült a gép, amikor nekik tetszett, nem amikor nekünk jó.
Ismeritek azt a filmes jelenetet? Közeledik az aszteroida, az űrközpontban mindenki a gombot nyomná, amivel még megmenthetnék a Földet, a képernyőn pedig valami ilyesmi áll: „Frissítések telepítése: 27%. Ne kapcsolja ki a számítógépet.” Na, valahol a két véglet között éltünk eddig.
Szerintem ez a „manuális gomb” korszak lezárul. Az AI világában egyszerűen nincs időablak arra, hogy egy hiba híre eljusson az emberekhez, és arra sem, hogy valaki időt, energiát, embert rendeljen a javításhoz. A Node.js-hibánál a javítás megjelenése és az első támadások között már csak napok teltek el. Ehhez olyan rendszerek kellenek, amelyek kötelezően és sokkal gyorsabban reagálnak egy felfedezett biztonsági résre, és szinte azonnal kiküldik és fogadják a javításokat.
Ez jó irány: ami gyorsan javul, azt nehezebb feltörni.
Az aknamező: ki dönti el, meddig jár frissítés?
Csakhogy ennek az iránynak vannak aknamezői is. Ha a frissítés kötelező és automatikus, akkor nagyon nem mindegy, ki dönti el, meddig jár.
A mobilgyártók ezt már ma is kihasználják, pusztán anyagi megfontolásból: van egy „régi” telefonod, amire direkt nem adnak ki több frissítést. „Régi” alatt pedig sokszor már 2-3 évet értünk, amit a gyártó határoz meg. Kvázi ő dönti el, hogy a félmilliós kütyüdet, a valós állapotától teljesen függetlenül, mikor kell lecserélned. Szerintem ez minden, csak nem korrekt. De erről majd egy másik cikkben.
Hol tartok most?
A feltört rendszerek szaporodása szinte biztos, a kár mértéke nem. Engem leginkább az foglalkoztat, mi lesz a válasz rá: gyorsabb, automatikus javítások, ami jó irány, vagy egy bezártabb internet, ami mindenkinek fájna. Valószínűleg mindkettőből kapunk valamennyit. És ha szerencsénk van, a nyomás közben a régi, elhanyagolt oldalakat is végre lecseréli.
És te mit gondolsz? Merre billen a mérleg?
A források:
Gondolkodjunk együtt, legyen szépséges napotok!
Üdv
Tebe